Mivel most hétvége van, s volt időm elolvasni pár bulvár cikket, s a hozzájuk fűzött kommenteket, elborzadtam. Ismét. :)
Mi magyarok, folyton egymást bántjuk. Egymás eltiprása ad nekünk lelkileg felüdülést. A helyett, hogy összefognánk, s segítenénk egymást, hogy mint egy normális nemzet, kiegészítenénk egymást - mi háborúzunk. Ez, bizony, már háború. Nem polgárháború, hanem egy belülről rohadó nemzet pusztulási folyamatának utolsó csatái. Olybá tűnik, ezt a háborút valójában már elvesztettük, s még az sem világos, ki győzött le minket. Az viszont, látszik, hogy mindegy mi történik körülöttünk, vagy a nagyvilágban, mi csak azt keressük, hogy adott helyzetben kibe rúghatunk bele, kiből szakíthatunk ki egy kis darabot, hogy ettől mi magunkat nagyobbnak képzeljük. Önbecsülése már rég nincs ennek a nemzetnek, úgy tűnik, s csak súlyos önpusztítás árát képes még elviselni saját magát.
Letargikusra és apokaliptikusra sikeredett ez a bejegyzés, de tényleg nem sok örömöm volt ma a kommentek olvasásából.
Fele ennyi energiával, egy kis odafigyeléssel és összefogással nagy dolgokra lennénk hivatottak! Kár, hogy erre, úgy tűnik, immár semmi esély nincs. :(
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.